Vénember

Szeretem. Most sül...

Olyan mint... Szokás mondani ha valami nem az eredeti, de mgpróbál az lenni. Nos az én mai pogácsám is olyan mint a tepertõs, de csak tepertõ nincs benne. Van benne 80% fehér liszt, 20% teljes kiõrlésû. Igaz, ezt nevezhetném õröletlennek is, mert még egész búzaszemek is vannak benne számosan. Aztán van benne sok finom igazi vaj, tojás, tejszín, tej, só, cukor, bors, szívem, lelkem...

Dagasztottam, hajtogattam, pihentettem, hajtogattam, pihentettem, hajtogattam stb. Aztán kinyújtottam olyan másfél centi vastagon, bevagdostam rácsosan, megkentem felvert egész tojással, meghintettem sajttal, és 180 fokon kb 20 percig melengettem. A késztermék igencsak hasonlatos a tepertõs pogihoz. Pedig ez csak "törtbúzás".

Hát nem is tudom!

Finom lett na!

Egy kenyérrel a hóna alatt ment hazafelé. Ahogy a lakásához közeledett, egyre több emberrel találkozott. Az "egyre több" lassan tömeggé szaporodott. Jobban magához szorította a kenyeret, összehúzta nyakán az inget, és befordult az utcába. Talán már csak pár lépés volt a kapuig amikor a lövések eldördültek. Egy pillanatra megállt a világ. Az ütést már nem is érezte. Csak a keze hanyatlott le, s õ maga utána. A kenyér hosszan gurult az utca kövein, mig a tulsó oldalon a járdaszegély meg nem állította. Ott még forgott kettõt, és mozdulatlanná merevedett. Mint ahogy a tömeg is. Csak néhány pillanat múlva fogták fel az emberek, hogy mi is történt. Kitört a pánik. Mindenki fejvesztve menekült a helyszínrõl. Már aki tehette. Mert újabb lövések dörrentek...

A kenyér soha nem érkezett meg. Barátom édesapja volt az elsõ áldozat. Nem tudom, hogyan lehet feldolgozni egy ilyen értelmetlen veszteséget. Neki talán sosem sikerült. Most, ennyi év után is rendszeresen felemlegeti. " Ha akkor a fater hazajött volna"... De õ nem csinál ebbõl politikát.

Az édesapja nem ért haza. Soha többé. Mint ahogy a kenyér sem úgy végezte be sorsát ahogyan azt neki szánták. A tömeg egyszerûen széttaposta. Mint minden tömeg tette volna amikor kitör a pánik...

Csak ülök az ablak elõtt, és bámulom az õsz színeit. Csodálatos! Gondolom nem kell részletesen leírnom senkinek, mert ezt mindenki ismeri. Ami azonban új nekem, az a színek keveredése. Mert a fák, és bokrok teljes õszi színpompában díszelegnek, ugyanakkor a fû, bocsánat(!) pázsit ugynolyan üdezöld mint májusban. A különbség tulajdonképpen csak annyi, hogy kicsit ritkábban kell nyírni.

Csak ülök az alak elõtt... Igen. Ülök, mert állva nem látnék túl messzire. Az alakpárkány ugyanis bokamagasságban van, az ablak teteje meg talán ha az orromig felér.

Valamikor nevetve daloltuk a slágert oroszóra elõtt valahogy így: "Kázsdíj gyeny kakda prihogyit nocs, ja sztajú pered okna..." (Szegény Bimbam Tercsi! Most forogna a sírjában ha még nem élne....) Na ez most nem lenne aktuális. Talán a "szizsú" megfelelõbb volna. De hát kinek van kedve dalrafakadni ha sem az ablakon nem lát ki rendesen, sem oroszóra nincs már?

De hát nem lehet minden tökéletes! :-)

Sajnos egy ideje az a helyzet, hogy sokan nem tudnak nálam kommentelni. Most jöttem rá, (remélem így van) hogy ez azért van, mert valamilyen okból kifolyólag más blogba bejelentkezett bloggereket nem enged be a szolgáltatóm. Nem tudom, hogy ez így van-e, de a jelek ezt mutatják.

Mindenesetre ha valaki szetretne nálam kommentet írni, annak azt ajánlom, hogy hozzon létre egy csak erre a célra használatos e-mail címet, és találjon ki egy új nick nevet. Így érdekes módon bárki tud kommentelni a blogomon. Ha ez nem túl nagy cécó...

Nem kicsit idegesít a dolog, hogy pont most újult ki a lumbágóm amikor gombaszezon van. Akármerre megyek mindenhol gomba! És nem kevés! Csak hát nem tudok lehajolni érte. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. De szemmel csak verni lehet maximum, szedni nem nagyon. Odáig persze eljutok, hogy kirugdosok néhányat a földbõl, hogy szemügyre vehessem jobban minden oldaláról. Aztán még idegesebb leszek, hogy ott a finom ehetõ gomba, de nem tudom felszedni. Még szerencse, hogy sétálgatni tudok. A fülakupunktura rengeteget segített tegnap este. Lehet, hogy ma már óvatosan...? Lehet. Minden lehet. (meg annak az ellenkezõje is mint az köztudott) Szóval nemsokára kiderül, hogy egyedül is megy a dolog ma már, vagy hívnom kell valakit aki összeszedi helyettem. De gomba ott nem maradhat ahol én rátalálok!

Én már csak ilyen vagyok. Na!

A magyar nyelv minden dologra tud több variációt adni. Az angol egy szót, vagy kifejezést több dolgra is használ. Tiszta káosz. Az okosok azt mondják, hogy a szövegkörnyezetbõl majd kiderül. Majd. De MIKOR?

A legújjabb bandázscsere során meglepõen kicsi nyitott sebet talált a kedves egészségügyis dolgozó. Már azzal meglepett, hogy nem kiabálta le a fejemet az egy (!) órás késedelemért. Kedvesen mosolygott, és megkérdezte, hogy elaludtam-e. Mondtam, hogy nem, csak az órámat néztem el. Ezután azonnal kezelésbe vettek, és közösen megállapítottuk, hogy az én lábam hamarosan olyan szép lesz mint amikor megszülettem. (csak nagyobb) Ezután balzsamos masszázst kaptam, majd új bandázst. Meg egy sor jótanácsot, amit valóban érdemes megfogadni. Délután még megyek az "SZTK" -ba új kötözési segédeszközökért. Olyan csodálatos, hogy a környezetemben mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott. És ez az érzés ugyanolyan ragadós, mint ha feszült, ideges lenne mindenki. Hát nem sokkal jobb ez? És nem is kell hozzá sok. Csak biztos jövedelem, jó életkörülmények, és a jószándék.

Na felrakom kicsit a lábamat jó magasra ahogy tanácsolták!

Volt régebben egy fõzõcske mûsor. Egy ügyesen koppintós csaj vezette. Nem is errõl akarok most értekezni, hanem arról a kis betétrõl ami a mûsora végén volt rendszeresen. Egy nagyon profi szakács megmutatta, hogy a semmbiõl is lehet valamit fõzni. És itt most nem a fizikára gondolok, miszerint végy egy semmi tömegû (tehát mozgási energiával nem rendelkezõ) részecskét, lökj oda hozzá egy Higgs részecskét, az majd ad neki energiát (tehát tömeget, tehát ANYAGOT) és máris lessz valamid.

Most arra gondolok, hogy ha nincs otthon semmi, megmondja majd a Budai!

És megmondta! Néha levegõért küzdve, néha elhalóan, a cseppenõ nyálát éppen megmentve, de elmondta, hogy ha nincs otthon semmi: " A hûtõben mindig akad egy kis herrring" stb. Így, sok errrrel... És folytatta tejszínnel, meg friss gyömbérrel, én meg hitetlenkedve nyitottam ki a hûtõm ajtaját. És nekem lett igazam. A fenti felsorolásból semmi nem volt otthon. És nem csak mindig, de sosem.

Ma eszembe jutott a Budai, és utánoztam. Kivettem a hûtõbõl néhány hozzávalót, és rittyentettem egy kis ebédet.

Emígyen:

Azt a kis darab fiatal marhát bepácoltam gyorspácba, majd kis idõ múlva egy serpenyõben kevés olajon (forrón!) minden oldalát megkapattam, hogy a szaftok... Aztán az összes szeletet ugyanebben a serpenyõben betoltam a sütõbe. De elõtte öntöttem alá némi italian vörösbort. Ez volt a neve: "Szicíliai vörös" - Na - gondoltam, ez olyan Itáliában mint Magyarba' az "Aranykannadíjas sógorfosatós". De nem! Érdekes módon Itáliában még a maradékok összeöntögetésébõl is minõség kerekedik ki. Minõségi maradékok... Szóval a serplit letakartam alufóliával, és bennhagytam 200 fokon vagy másfél órára. Furcsa ez! Mert ha hirtelen körbesütve azonnal tálalom, akkor még puha, angolos a hús. Ha másfél óráig sütöm, akkor "jól átsült" puha az a szelethús. A kettõ között viszont bakancstalp az elsõ világégésbõl. Nos ha sem a világ, sem a hús nem égett meg, akkor ezzel készen is lennénk. Köretnek alvós rizst, háromféle sültburgonyát adtam, és készítettem egy isteni mártást a hús alatt maradó szmötyibõl. (kis barnamártás, kis sajt, egy kis pradicsom, egy kis gyümölcsíz, némi csípõs mustár...) Aztán a tálon úgy tálaltam, hogy felhalmoztam egyik oldalra a köreteket, a másikra a sültet (miután jól kipihente a sütkérezés fáradalmait, és vékony szeletekre vágtam) s erre öntöttem a szószt.

Nyamm lett ez is. Biztos véletlen, mint minden ezen a világon!