Megjött a Jézuska. És a Karácsony már el is inalt. Huss! És már itt sem volt. Még idáig sosem volt olyan Karácsonyom, amit egyedül kellett töltenem. Ez volt az elsõ. Se fa, se ajándék hegyek se a szokásos sütés-fõzés. Nem volt hal, nem volt beigli. Semmi ünnepi nyamnyam. Éppen csak annyi, hogy ne érezzem elhanyagolva magam. A család szanaszét. Bár a lányaim együtt ünnepeltek, és egy pirinyó ideig ebben én is részt vehettem a Skype segítségével. Aztán ugyanilyen módon édesanyámmal, Dócival, majd a tesókámmal is beszélgettünk, úgy hogy ha jobban meggondolom, nem is voltam én egyedül. Csak nem egy légtérben. Szép csendes napok voltak. Rengeteget aludtam. És ez jót tett nekem. Na nem lettem szebb, de kipihentebb igen. És már ez is valami. Most a téli szünetben a "gyermekmegõrzés" lesz a fõprofilom. Pótpapi minõségemben fogom múlatni az idõt Januárig. Az ezzel járó házimunka kitölti majd a napjaimat, tehát unatkozni sem fogok, és ezt a "virtuális izét" amit az emberek "idõ"-nek neveznek is gyorsabban tudom majd magam mögött. Sürgetem, mert 30-án hozzák végre a vezetékes "unlimited" wifimet. És akkor majd megnyitogatom azt a rengeteg üzenetet amit Muksitól, és más barátaimtól kaptam. Na nem is az üzenet maga, hanem a velejáró mellékletek zabálták eddig a kis egyenlegecskémet. Ezután ez legalább nem lesz. Mármint a zaba. És a nappalok is hosszabbak. Észrevettétek? :-)
