Az alábbi két gondolatot "Orbánosan elprivatizáltam" gg barátomtól:
Csak mert nagyon tetszik! Remélem nektek is!
1.- Hirdetmények felragasztását hatóságilag tiltó hirdetmény felragasztása hatóságilag tilos!
2.- Engedély nélküli szabálysértésért büntetés jár.
És a sor folytatható...
Csodát láttam! Egyszerûen fantasztikus ahogyan minden (!) korosztálynak szólóan megfogalmazták az élet-halál kapcsolatát. Úgy ültem végig az elõadást, hogy elfelejtettem hol vagyok. Még meg is könnyeztem a végén amikor kitisztult a kép a kicsi gyerekek elõtt is, és egymásnak, valamint a szüleiknek suttogták, vagy éppen fordítva, hogy: "Ugye elfáradt már, és a halál segít neki pihenni?..." Nehéz megfogalmazni, hogy egy viszonylag kis színpadon három ember, a pantomim, az élõzene, a narrátor aki dalban mesél gyönyörûen, a varázslatok (csodás bûvésztrükkök) hogyan tudnak ekkora hatást kiváltani a nézõkbõl. A végén még tapsolni is elfelejtett a legtöbb, csak ült, és várta a folytatást. Mert hiszen az élet is megy tovább... :-)
Állítólag ez a legkevésbé hatékony fûtési mód. A hatásfoka valahol a béka leghátsó pontja alatt libeg. Állítólag egészségtelen. Sõt! sok betegséget hoznak összefüggésbe vele, amiket talán ez okoz. Állítólag...
De jelenlétet igényel, s így soha nem fogyasztja holtidõben (oly hatékonyan) fölöslegesen az energiát. És nem csak õ igényli a jelenlétemet.
Én is az övét!
Mert szép, mert jó az illata, mert meleget ad, mert szeretem a tûz ropogását, mert alkonyatban olyan szép filmet vetít a falakra...
Mert természetes.
gyertya lángja lobban
szívem nagyot dobban
elmondani jobban
nem lehet
Kérdés:
Mi a neve annak a magyar vezérnek akinek a nickneve : Isten Ostora?
Válasz:
Ivan
Hát nem kiesett a szerencsétlen? :-)
Tegnap este buli volt. Élõk, és holtak egyaránt jól szórakoztak. Volt zene, tánc, mûsoros est, büfé s a végén egy fergeteges tüzijáték.
Mindezt a szobám ablakából láttam.
Mert fõ a kényelem!
Írtam. Aztán még idõben a mentésre kattintottam, mégis elveszett a semmibe amit leírtam. Mégegyszer nem akarom leírni, mert azzal már nem azt mondanám el amit elsõ indulatomban "papírra"vetettem. A lényeg az volt, hogy az ember védtelen a hátbatámadások, és megaláztatások ellen, ha szereti az elkövetõt.
Még mielõtt bárki kombinálni kezdene, ne tegye! Mert nem történt semmi, nem bántott senki, csak elgondolkoztam kicsit. Akirõl meg szó van, az úgysem olvassa soraimat, tehát talán magasabb hatalom intõ jele volt, hogy a "blogd be" Blogd ki-vé változott. Lehet, hogy így a jobb. Csak a belefektetett munkát sajnálom. Mint minden fölösleges dolgot.
Amikor egy gyerek megkapja az elsõ legóját akkor nagyon-nagyon boldog lesz attól. Amikor a negyediket kapja, azt már természetesnek veszi, és szinte el is várja. Neki az jár! Amikor a hatodikat kapja kifejezetten únja már, csak nem mer szólni a felnõtteknek. Fél, hogy nem kap mást, pedig kapni olyan jó! A hetedikrõl már szólni sem érdemes...
Amikor egy ember megházasodik úgy érzi, hogy õ a világ legboldogabb embere. Amikor válik, akkor úgyszintén. Amikor harmadszor nõsül, már rutinos. Negyedszer megszokásból. De mire számít az a szerecsétlen aki kilencedszer nõsül?
Ápolásra?
Amikor valakire túl sokat, és túl nagy ütéseket mér a sors, hajlamos az ember meginogni hitében. Amikor az ember tehetetlen, úgy érzi, elfordult tõle az Isten. Amikor egy párnak már sokadik alkalommal, minden elképzelhetõ próbálkozás után sem sikerül szülõvé válnia, akkor elgondolkozom. Miért BÜNTETI õket az Úr? És ökölbe szorul a kezem, és megerõsítem a szívemben a hitet, hogy ezzel is biztosan csak próbára tette õket, s hogy legközelebb talán... Legközelebb biztosan!
A tehetetlenség a legnehezebb kín az összes között. Fõleg igaz ez ha szenvedni látom azt akit szeretek.
Most ismét megpróbálom félretenni a kérdéseket, hogy "miért"? Most ismét HINNI akarok.
De egyre nehezebb hinni abban a felsõ hatalomban, aki válogatás, nélkül osztja kegyeit, és ugyanilyen megmagyarázhatatlanul sújt le bárkire.
Érdemtelenül.
Hetek óta ennek az angolszász szokásnak a lázában ég a vidék. Minden üzlet tömve a szükséges kellékekkel. Elsõsorban persze gyermekek számára, de felnõtt méretben is kapható minden ami alkalmas a szív megállítására, ha váratlanul, sötétben találkozik vele az ember. Az iskolákban gyermekzsúrokat tartanak. Minden résztvevõ jelmezben, lehetõleg ijesztõ jelmezben jelenik meg. Ilyen töménységben azonban a halál is kellemes jelenség. Mosolyt fakaszt a számtalan ötletes külsõ. Ugyanúgy megtalálható itt a boszorkány, mint a csontváz, a filmbeli "sikoly" álarc, és a legkülönbözébb bomló zombi arcok viselete már szinte kötelezõ. De nem csak az iskolások szórakoznak ezen már jóval a napja elõtt. Ma reggel a televízióban idõrõl idõre átlovagolt a háttérben egy lovas. Fej nélkül természetesen. És ahhoz képest kifejezetten ügyesen. Más világ ez. Másvilág... Tök mindenhol, minden formában. A tök kifaragásához használható eszközöket külön polcon árulják. Mindenféle "dísztárgy" kerül ilyenkor a kosárba. Az én szobám falán is megjelent (ajándék) egy régi esküvõi fotó. A szimpatikus párról azonban hamar kiderül ha egy másik szögbõl nézem, hogy régen maguk mögött hagyták már a földi világot...
Halloween. Halottak ünnepe. Szinte minden vallásban ugyanebben az idõben ünneplik õket. Okt 31-nov.1. A kelták a szellemeket üzték ilyenkor házaikból, a druidák a halál istenének adóztak, a rómaiak, majd a keresztények a halottaik elõtt (után?) tisztelegtek. Mindenesetre ha a szellemek látják a nagy elõkészületeket, akkor most biztosan dörzsölik a markukat.
Hamarosan az õ idejük jön el.
És ebben a formában ez egy kedves jelenség...
