Csodát láttam! Egyszerûen fantasztikus ahogyan minden (!) korosztálynak szólóan megfogalmazták az élet-halál kapcsolatát. Úgy ültem végig az elõadást, hogy elfelejtettem hol vagyok. Még meg is könnyeztem a végén amikor kitisztult a kép a kicsi gyerekek elõtt is, és egymásnak, valamint a szüleiknek suttogták, vagy éppen fordítva, hogy: "Ugye elfáradt már, és a halál segít neki pihenni?..." Nehéz megfogalmazni, hogy egy viszonylag kis színpadon három ember, a pantomim, az élõzene, a narrátor aki dalban mesél gyönyörûen, a varázslatok (csodás bûvésztrükkök) hogyan tudnak ekkora hatást kiváltani a nézõkbõl. A végén még tapsolni is elfelejtett a legtöbb, csak ült, és várta a folytatást. Mert hiszen az élet is megy tovább... :-)
A kacsa, a halál, és a tulipán. Mese...
2013.11.02. 19:16 Orbán Gábor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://venember.blog.hu/api/trackback/id/tr705946535
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
