Amikor valakire túl sokat, és túl nagy ütéseket mér a sors, hajlamos az ember meginogni hitében. Amikor az ember tehetetlen, úgy érzi, elfordult tõle az Isten. Amikor egy párnak már sokadik alkalommal, minden elképzelhetõ próbálkozás után sem sikerül szülõvé válnia, akkor elgondolkozom. Miért BÜNTETI õket az Úr? És ökölbe szorul a kezem, és megerõsítem a szívemben a hitet, hogy ezzel is biztosan csak próbára tette õket, s hogy legközelebb talán... Legközelebb biztosan!
A tehetetlenség a legnehezebb kín az összes között. Fõleg igaz ez ha szenvedni látom azt akit szeretek.
Most ismét megpróbálom félretenni a kérdéseket, hogy "miért"? Most ismét HINNI akarok.
De egyre nehezebb hinni abban a felsõ hatalomban, aki válogatás, nélkül osztja kegyeit, és ugyanilyen megmagyarázhatatlanul sújt le bárkire.
Érdemtelenül.
