Csak ülök az ablak elõtt, és bámulom az õsz színeit. Csodálatos! Gondolom nem kell részletesen leírnom senkinek, mert ezt mindenki ismeri. Ami azonban új nekem, az a színek keveredése. Mert a fák, és bokrok teljes õszi színpompában díszelegnek, ugyanakkor a fû, bocsánat(!) pázsit ugynolyan üdezöld mint májusban. A különbség tulajdonképpen csak annyi, hogy kicsit ritkábban kell nyírni.
Csak ülök az alak elõtt... Igen. Ülök, mert állva nem látnék túl messzire. Az alakpárkány ugyanis bokamagasságban van, az ablak teteje meg talán ha az orromig felér.
Valamikor nevetve daloltuk a slágert oroszóra elõtt valahogy így: "Kázsdíj gyeny kakda prihogyit nocs, ja sztajú pered okna..." (Szegény Bimbam Tercsi! Most forogna a sírjában ha még nem élne....) Na ez most nem lenne aktuális. Talán a "szizsú" megfelelõbb volna. De hát kinek van kedve dalrafakadni ha sem az ablakon nem lát ki rendesen, sem oroszóra nincs már?
De hát nem lehet minden tökéletes! :-)
