A legújjabb bandázscsere során meglepõen kicsi nyitott sebet talált a kedves egészségügyis dolgozó. Már azzal meglepett, hogy nem kiabálta le a fejemet az egy (!) órás késedelemért. Kedvesen mosolygott, és megkérdezte, hogy elaludtam-e. Mondtam, hogy nem, csak az órámat néztem el. Ezután azonnal kezelésbe vettek, és közösen megállapítottuk, hogy az én lábam hamarosan olyan szép lesz mint amikor megszülettem. (csak nagyobb) Ezután balzsamos masszázst kaptam, majd új bandázst. Meg egy sor jótanácsot, amit valóban érdemes megfogadni. Délután még megyek az "SZTK" -ba új kötözési segédeszközökért. Olyan csodálatos, hogy a környezetemben mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott. És ez az érzés ugyanolyan ragadós, mint ha feszült, ideges lenne mindenki. Hát nem sokkal jobb ez? És nem is kell hozzá sok. Csak biztos jövedelem, jó életkörülmények, és a jószándék.

Na felrakom kicsit a lábamat jó magasra ahogy tanácsolták!