Hosszú készülõdés után ma elindult a nagy útra Bendzsike. Nagyon várta már ezt az utazást. Kívánta. Mindent megadott volna érte.

És ma délelõtt végre a kilencvenes kilométerkõnél útrakelt. Hátrahagyott egy hosszú, viharokkal teljes életet, családot, emlékeket. Követte két gyermekét akik már hosszú évekkel ezelõtt elindultak. Az ittmaradó három megnyugvással vegyes szomorúsággal búcsúzik tõle. És én is, aki "csak" a veje voltam, akire hosszú évekig sajátjaként tekintett. Nehéz a szívem, mert ebbõl a távolságból nem tudok személyesen is ott lenni a családdal, hogy fájdalmukban osztozzam. Csak az vígasztal, hogy neki megnyugvás ez az út.

Isten Veled Bendzsike!