Kicsi gyerek szája görbül a képernyõn. Körülötte még sok hasonló, szemmel láthatóan éhezõ csokoládébarna apróság bámul anyja ölében üres tekintettel a semmibe. Aztán megszólal a halk zene. Így együtt a kép, és a zene szívbemarkoló. És ha ez még nem lenne elég, egy halk hang kezdi mesélni, hogy milyen sok gyermek éhezik a világban. Az ember csak ül a TV elõtt, és már majdnem megsiratja a látványt, amikor valaki az egyik kicsinek egy darab ennivalót tesz a kezébe. A gyerek elõször nem is tudja mit kezdjen vele, majd megkóstolja, és lassan, nagyon lassan elmosolyodik. Bele a kamerába, tehát a szemembe! Közben a hang azt magyarázza, hogy elég lenne, ha mindenki csak egy fontot átutalna minden hónapban (alul azonnal ott is a számlaszám) és megszûnne az éhezés...
Elgondolkoztam. (lehet, hogy nem kellene annyit) Miért volt olyan jóltáplált az összes felnõtt a filmben? A gyerek anyja is. Õk nem éheznek? Akkor a gyerekek miért? S ha "mindenki" (aki ezt a filmet látja) adakozna, akkor valóban megszûnne a nincstelenség a világban? Biztos, hogy elég lenne az a pénz? És akinek nincsen fontja? A ne is adakozzon? És biztos, hogy errõl a számláról minden pénz valóban a rászorulókhoz jut? Mikor készült ez a film? Lehet, hogy az a kisfiú már régen felnõtt azóta mint a Gyermekrák alapítvány kopasz kölke? Egyszer majd õ is megjelenik öregemberként botra támaszkodva, és azt mondja: "Nekem már sikerült legyõznöm az éhezést" stb. stb.
Reklám. Persze, hogy az! De nyálas, csöpögõs, gusztustalan dolog ilyen módon hatni az emberek érzelmeire.
(A foto csak illusztráció a NET-rõl. A fent említett hirdetésben nem ezek a gyermekek éheznek.)
