Valamikor a hazai vizekben is gyakran elõfordult a pisztráng. Szinte minden tisztavizû patakban lehetett találni sebes, vagy szivárványos pisztrángot. Míg elõbbi õshonosnak számít, utóbbit a tizenkilencedik század derekán telepítették be hazánkba. Sokáig ideális élõhelyet találtak maguknak, de mára már szinte csak tavi, telepített populációik maradtak fenn. Néhány patakban néha elõfordulnak szökevény példányok, de számuk nem jelentõs. Kicsit szomorú vagyok ha erre gondolok amikor itt a szomszéd patakban szinte minden "legyezésre" pisztráng akad a horgomra. Olyan természetes ez a halfaj errefelé, hogy amikor elmeséltem, hogy otthon horgásztam, nem is mertem elmondani, hogy ott már régen kiveszett a "hal" a vizekbõl, és már csak a szemét úszkál a helyén. Na sebaj! Most kiélvezem itt ezt a lehetõséget. Bár már nem jelent akkora örömöt mint az elsõ fogás. Nem sok ész kell ehhez, inkább csak felszerelés. Aztán vagy visszaengeded, vagy nem, de nem lehet mindig pisztrángot enni...