Eleinte csak kellemesen ringatózott a szélben. Egyre csak emelkedett, csak liftezett följebb, majd egy szinten kicsit lelassult, és megállapodott egy idõre. Nagyon jól érezte magát. Aztán egyre gyülekeztek társai is. Mind többen tolongtak egy kis idõ múlva, s az a lágy lebegés taszigálássá fajult. Már nem érezte magát olyan kellemesen. Ez a tömeg, és a helyzet kezdett kritikussá válni. Lopva körülnézett. Másik lehetõséget keresett magának, de csak egyre szaporodó sorstársait találta mindenütt. Ekkor már régen lemondott a saját útról. Lemondott az egyéni megoldásokról, és azt figyelte, hol, és mikor adódik egy kis kollektív lehetõség sorsának megkönnyítésére. És akkor egy csomó "jármû" érkezett. Iszonyú elevenen csapódtak le egy-egy ilyen izén, majd jól megkapaszkodva elindultak a kiútkeresés rögös útján. Eleinte csak ide-oda keringtek, de mindenütt másik kocsival ütköztek. És ezek a kocsik mind hozzájuk csatolódtak. Egyre nagyobb volt már ez a szerelvény amikor egyszercsak elindult velük végre. Szépen lassan siklottak. Ahogy haladtak, egyre ritkult a tömeg. S ebben a ritkuló tömegben egyre másra vált le róluk a többi kocsi. A hõmérséklet nagyon fagyossá változott, s ebben a hidegben egyre keményebben közdötték magukat tovább. Majd a levegõ melegedni kezdett, s utasaink kigombolták kabátjaikat, késõbb el is dobták azokat a szélben, majd egyre-másra elengedték egymás kezét, végül a kocsit is, és ismét lágyan ringatóztak a szélben. A nap éppen kisütött amikor földet értek. Utasunk körülnézett, és azt tapasztalta, hogy társai is mind szerencsésen értek célba, beborítva mindent a környéken. Fûszálakat, bogarakat, õ maga a kopasz öregember csusszanós feje búbját, s átlátszó testükön csillogott a nap fénye.

- Veri az ördög a feleségét. - morogta a vén kopasz, de belül vigyorgott. Tetszett neki ez az idõ. Tudta, hogy még sok örömöt tartogatnak neki az égiek.