Most, hogy a G-8-ak itten fognak jópofizni egymással a szomszéd városban (Eniskillen) izgalmasan alakulnak a napjaink. Ma reggel érkezik az amerikai elnök és familiája Balfastba a nemzetközi repülõtérre. Ott fog valami beszédet mondani elõször a népnek. (mert ugye mit is mondhatna mást?) Belfasttól Eniskillenig két hete ellenõriznek minden porszemet, hogy nehogy valaki egy robbanószerkezetet dugjon alá. Ma le van zárva az autópálya végig. Mert hát jön az a fránya elnök, és nem lehet tudni, hogy mikor. Ez a biztonságtechnika miatt van ugyebár. Mert ha robbannia kell annak a porszemnek, akkor legalább elõre ne lehessen programozni. Vagy legalábbis nehezebben.
Olyan Obama lázban ég az ország, mint ha az alattvalói volnának. Minden hír róla szól, meg a feleségérõl, meg a kölkök (nemtudom hány van neki) öltözködésérõl, hogy hány pattanás van rajtuk, és hol... Az egyszerû emberek meghülyültek. Szóval már nem egyszerûek többé. Eluralkodott rajtuk valami talpnyalási láz. Pedig ha tudnák, hogy Obama után sem érdemes azonnal a vécébe belépni! Biztos kiábrándulnának. Pedig hát ugye, õ sem rezedát eszik na! Olyan ember mint a többi. Csak "más színben van feltüntetve".
G nyolc. Mást sem lehet hallani.
Amikor a mai kirándulásunkat terveztem, ez volt az egyik legfontosabb szempont. Sehol ne keresztezzem Obama útját!
Na nem azért mert õt kellene félteni tõlem. Csak azért, mert nem szeretnék nyolc emberrel a hátam mögött egyhelyben kirándulni valamelyik kordon elõtt.
