Ülök a konyhában, és hajnal óta a mai ebédre koncentrálok. A hús már az "AGA"-ban teszi a dolgát. És még vagy két órán át tenni is fogja mire végez. Addigra minden rostja átpuhul, és felveszi a fûszerek zamatát. Kellemes szaftot ereszt, és olyan illatokat, amire felébred a ház. Mennyivel jobb így ébreszteni, mint "kopogás, - Jó reggelt! Itt egy új nap. Nézzük meg együtt! Reggeli idõ van ám! Légyszíves kelj föl!" Így csak szélesre tárom a konyha ajtaját, és lassanként megtelik az ebédlõ álmos, és kevésbé gyûrött arcokkal. De ez ma még odébb van. Még csendes a ház. Csak mellettünk a friss vetésben, és a fûszerkertben serénykednek a madarak. egy- két kivétellel mind ismerõsöm. Itt is ugyanazok a fecskék cserregnek, ugyanazok a feketerigók énekelnek, ugyanaz az "idegbeteg" folyton csipogó párkeresõ hangoskodik mint otthon. Csak egy van akit eddig még nem volt szerencsém ismerni. Õ a nagy hangutánzó. Valami rigóféle. Gyönyörû bordó alapszínû tollaival érdekes módon alig tûnik ki környezetébõl. A hangja meg... Nos az elõbb amikor kiléptem a teraszra friss levegõben nyújtózkodni egyet, a hátam mögött megszólalt D. elektromos kerekesszéke. Léptem is egy nagyot elõre, nehogy elgázoljon. Csak amikor megfordultam, akkor esett le, hogy nem is õt hallottam, hanem ugyanazt a "gazembert" aki tegnapelõtt a postásautó tolatóhangjával ugrasztott meg. Úgy látszik ez a "dög" rámszállt valamiért. Még szerencse, hogy nem szó szerint!

Szóval itt ülök a konyhában. A reggeli kávém már csak édes emlék a mazsolás kaláccsal együtt. Lassan hozzá kell majd kezdenem a köretekhez. Szóval most a grafomán üztemmódot felváltja a "sütömán".

Szép napot mindenkinek!