Vénember

Amíg a router megérkezik, kitettem az abalkom elé egy alu létrát, arra rászereltem egy gereblyét, annak a végére egy nylon zacsekban a mobil izét, amit kihosszabbítottam három méterre. Most így a szobámban van WIFIM. És mindenki kiröhög aki látja. Viszont így nem téveszthetem el, hogy melyik az új szobám. Csak követni kell a kábelt...

Beköltöztem a házba, persze nincsen internetem. A telefon analóg, a konverter drága, ezért vettem egy mobil wifit, de az csak a mosókonyhában mûködik. Most rendeltem meg hozzá egy routert, amit ha felteszek a padlásra, abba beledugom a mobil wifit, akkor az egész házban lesz wifim. Reszkessetek, mert legkésõbb hétfõn újra leszek!

Most, hogy a G-8-ak itten fognak jópofizni egymással a szomszéd városban (Eniskillen) izgalmasan alakulnak a napjaink. Ma reggel érkezik az amerikai elnök és familiája Balfastba a nemzetközi repülõtérre. Ott fog valami beszédet mondani elõször a népnek. (mert ugye mit is mondhatna mást?) Belfasttól Eniskillenig két hete ellenõriznek minden porszemet, hogy nehogy valaki egy robbanószerkezetet dugjon alá. Ma le van zárva az autópálya végig. Mert hát jön az a fránya elnök, és nem lehet tudni, hogy mikor. Ez a biztonságtechnika miatt van ugyebár. Mert ha robbannia kell annak a porszemnek, akkor legalább elõre ne lehessen programozni. Vagy legalábbis nehezebben.

Olyan Obama lázban ég az ország, mint ha az alattvalói volnának. Minden hír róla szól, meg a feleségérõl, meg a kölkök (nemtudom hány van neki) öltözködésérõl, hogy hány pattanás van rajtuk, és hol... Az egyszerû emberek meghülyültek. Szóval már nem egyszerûek többé. Eluralkodott rajtuk valami talpnyalási láz. Pedig ha tudnák, hogy Obama után sem érdemes azonnal a vécébe belépni! Biztos kiábrándulnának. Pedig hát ugye, õ sem rezedát eszik na! Olyan ember mint a többi. Csak "más színben van feltüntetve".

G nyolc. Mást sem lehet hallani.

Amikor a mai kirándulásunkat terveztem, ez volt az egyik legfontosabb szempont. Sehol ne keresztezzem Obama útját!

Na nem azért mert õt kellene félteni tõlem. Csak azért, mert nem szeretnék nyolc emberrel a hátam mögött egyhelyben kirándulni valamelyik kordon elõtt.

Ma összefutottam egy nõvel az ASDA-ban. Szó szerint. - Sorry!- mondtam automatikusan, mire õ ugyanabban a pillanatban: - Bocsánat!

Ennyiben maradtunk. Azon gondolkoztam, hogy amióta saját szememmel láttam magyarokat lopni a boltban, (nem a magyarokat lopták sajnos) azóta ha lehet nem fedem fel senki elõtt, hogy én is magyar vagyok. Pláne nem, hogy Orbán! Mit gondolnának rólam? Idáig menekültek, aztán itt is belebotlanak egybe?

Még sokáig láttam ahogy a kenyeret magához szorítva várja a társát. Aki vélhetõleg tud angolul...

A tehénmentés óta gyötör az allergia. Nem tudom, a kaszálás miatt, vagy Beatle fokozott vedlése miatt, de ahogy leteszem a fejem, a levegõ eltûnik. Amikor hanyatt fekszem akkor egy kicsit jobb, de egy idõ után úgy elkezdek köhögni, hogy a könnyem patakzik. Nem volt hát mese, irány a doki!

Itt nagyon érdekes az egészségügy. Legalábbis ez a része. Szolgálat van, nem egy háziorvos. Bejelentkezel, idõpontot kapsz, bemész, a pultnál jelzed, hogy megérkeztél, és ha valamelyik családorvos éppen rádér, egy kijelzõn megcsipogtatják a nevedet. Na akkor irány a doki! Ma egy nagyon helyes fiatal szõke (természetes!) dokinéni volt aki legelõbb rámért. Mivel elõször voltam betegként a családorvosi szolg.-nál, elég körültekintõen megvizsgált. Kivallatott az eddigi bajaimról, (nyugi Rólatok nem szóltam:-)) gyógyszereimrõl, Mindent bevitt a számítógépes rendszerbe, majd megkérdezte, hogy és most mi járatban? Mondtam neki, hogy az orrjáratom ürügyén. Persze nem ilyen extravagánsan, de azért megértette. Felírta amit kell, utamra bocsájtott azzal, hogy vezessek egy vérnyomás naplót, és egy hónap múlva nála jelentkezzem újra! Látni akar. Ezt mondta pontosan. (Fene a gusztusát neki! :-) )Na erre én meg mondtam, hogy ettõl én nagyon boldog vagyok. Nagy mosolygások közepette elbúcsúztunk. Patika. Bemész, bedobod a receptjeidet egy erre kijelölt dobozba, leülsz, és vársz. Nem tolakodsz, nem idegeskedsz, hogy -"Néd mán! Az meg késõbb gyütt oszt mán megyen is!" Szépen megvárod, hogy neveden szólítanak, elmondják az instrukciókat (diszkréten) kezedbe nyomnak egy papírzacskót, (mint amerikai filmekben a piások) és kinézel az ajtón: Esik, vagy mehetsz a kocsihoz? Pénztár nincs. A gyógyszer, ha a doki írta fel, ingyen jár! Ha az áruházban veszed meg, akkor meg nagyjából ezerötszáz Ft. egységáron bármit kaphatsz.

Mivel most éppen csak szitált az esõ, hát elballagtam a kocsiig, csodálkoztam a sok magyar szó hallatán, beültem, hazajöttem, és most mindezt megosztottam Veletek!

Na milyen vagyok?

(csak az õszinte pozitív vélemények érdekelnek!)

Azon a napon amikor az óceán partján élveztük a nyarat, olyan sok autó érkezett, hogy valóban leállt a közlekedés minden irányban. Ez a hely arról híres, hogy le szabad menni a fövenyre (kijelölt helyeken) autóval. Így nekünk ez egy plusz lehetõség ha kerekesszékes társakkal akarunk óceánt nézni. De ez a nap nem errõl szólt. Ez volt tulajdonképpen az észak-írországi nyár. Ez a nap. Ekkor érte el az óceán hõmérséklete azévtizedes melegrekordot. 14 fokos volt! Celsius. Döbbenetes nem? Elõzõ napokban a nap ugyan világított a maga szegényes beesési szöge szerint amennyire csak tudott, de hideg volt. Másnap meg itt volt az õsz, a maga hosszantartó esõs, tízfokos hidegével. Szóval ezen a napon az emberek mint ha aranyat osztogattak volna a parton, mind ott akartak lenni. Látni a nyarat! A tömeget a levegõbõl óriási helikopter figyelte. Az utak eldugultak, és délután fél öttõl már senkit nem engedtek be a partra kocsival. Jön a Tide ! Mondogatták, ami a dagályt jelenti magyarul. Annak is a maximumát várták. És tekintve, hogy csak egy(!) út vezet a partra, az is egysávos, elég érdekes helyzet alakult ki. Ugyanis sokan mindenáron le akartak jutni a fövenyre. Miattuk azonban sokan nem tudtak kijutni onnan. Minderrõl persze az ügyeletes elfelejtette értesíteni a Tide-t, aki meg egyre csak jött természetesen a maga megszokott ritmusában, s a víz elkezdett emelkedni.

A hullámok egyre messzebbre csaptak ki a parton,s mielõtt a nyaralók észbekaptak volna elérték az elsõ autók sorát. S ha már elérték, alá is mosták rendesen a kerekeket amikkkel ettõl kezdve közlekedni már jóideig nem lehetett. A víz meg jött. Aki még tudott az menekült, hátrált elõle, de lassanként nem volt hová. Így esett, hogy a dagály ismét megszedte a maga "áldozatait" Rossnolwagh -ban. Mint ahogy minden évben, ha kitör az egynapos nyár.

Mert mi emberek NEM TANULUNK SOHA SEMMIBÕL!

Szeretettel bármi elérhetõ.

Meg annak az ellenkezõje is, ha egyoldalú...

Az azért mégiscsak több mint bosszantó, hogy itt a nyár az elmúlt napok örömeivel gyakorlatilag véget is ért. Az idõjárás visszaállt a megszokott formájára. Folyamatosan enyhe csapadékos, tavaszias idõ várható mától egészen a tél elejéig. Talán valamikor szeptemberben lesz még egy pár nyárias nap. Bár itt az is csak véletlenül lehetséges. Szóval elõ a pulóverekkel, szél, és esõdzsekikkel, a gumicsizmával! Egy egész hétig nélkülöztük õket!

Elvileg nyolc nap múlva ebbe a házba költözöm. A neve Peter's cottage. Egy gyönyörû öreg gyümölcsös, és rengeteg mezõ ölelik

.

Ma is "nehéz" napom lesz! A délelõttöt a farmon szórakozom át, délután meg sofõr leszek. Egy kiscsapatot "kell" az óceán partjára fuvaroznom.

Tessék engem sajnálni!:-)