Imádok a városban kerékpározni. Lassan már hozzá is tartozom a városképhez. "Itt jön az a kopasz pasi, aki majd kiköpi a tüdejét, de teker..." De mit törõdök is én ezzel? Élvezem a friss levegõt, élvezem az udvarias autósokat, és élvezem, hogy mindnél hamarabb érem el célomat. Míg õk ott pöfögnek valahol félúton, én már visszafelé gurulok valamelyik lejtõn, teleszívom a tüdõmet (na ez nem mindig jó ötlet,) és félkézzel a könnyeimet törölgetve vidáman farolok be az udvarra ahol hirtelen lelassul a világ, (csak az a néhány madár tekergeti ijedten a fejét a tar veszedelem láttán) majd kattan a lakat a kétkerekûn, csapódik az ajtó, és én jólesõ sóhajtással zuhanok az ágyamra. Közben persze "véletlenül" éppen a tv távirányítójába kapaszkodtam, így aztán beköltözik hozzám a világ szebbik fele is. Természetfilmek, tudományos izék, és szemétbõl, roncsokból csodát építõ csapatok küzdelme tölti meg a szobát. Meg a bendzsó édes csengõ-bongó hangja. Mert lehet muzsika nélkül is élni, de nem érdemes. Nekem elhihetitek!