Mindig elmosolyodom azon, ahogy megpróbál félrevezetni az a kedves gerlepár akik fészküket a hosszú fasorban rakták. Már a tojásrakás elõtt módszeresen felhívták magukra a figyelmet, ahogy egy közeli fáról vagy bokorról hangos szárnycsattogással felröppentek, majd csalogatni próbálták a kéretlen látogatót egyre távolabb az óvott fészektõl. Majd amikor már elég távol voltak egyszereûen visszarepültek ezzel persze azonnal elárulva a titkos zugot, és izgatottan ellenõrizték, hogy távollétük alatt nem zavarta-e meg valaki (valami) a szent helyet.

Ma is ez fogadott amint végigsétáltam reggel az úton. Már elõre tudtam, hogy mikor indul a cirkusz. Szinte mindig ugyanaz a mûsor. Állandó "koreográfiával" dolgoznak. Ismerem õket. És szeretem õket. Csak az zavar nagyon, hogy nem jut eszembe a nevük. Nem a balkáni fajta, hanem annál sokkal nagyobb, az elvadult házigalambokhoz hasonló színû csodaszép madarak. Mióta hazaértem felváltava ülnek itt az ablakom elõtti fán mint ha csak azt lesnék, hogy mikor indulok újra a "tiltott zóna" felé. Figyelnek engem.

Itt is. De itt csak a gerlék... :-)