Táncmulatság volt ma este nálunk. Mint rendesen, ma is a farm pajtájában rendezték meg. Mindenki ott volt aki a faluban él. Sánta, béna, mozgás, és értelmileg korlátozott, mindenki aki mozog, vagy mozdítható ma este mulatott. A zenét egy kéttagú ír "zenekar" szolgáltatta. Egy harmonikás, és egy gitáros, aki egyben énekes is. Csodás hangulatot teremtettek. Valóban mindenkinek táncra rándultak a végtagjai. Hatalmas kavalkád keletkezett, amiben hol egyénileg, hogy szervezett csoportos táncokban éltük ki magunkat. Persze volt közben az itt elmaradhatatlan büfé is, teával, szendvicsekkel, édességgel stb. De nem (csak) ettõl volt boldog az embersereg. Vérükben van a vidámság. Elgondolkoztam miközben egymást követték a ritmusos, vidám ír dalok, hogy miért van az, hogy a magyar valóban "sírva vígad"? Miért alakult úgy, hogy nálunk akinek egy kicsit jól megy, az rögtön panaszkodik? Miért boldogok itt ezek az emberek, akiknek pedig magyar ész szerint minden okuk megvolna a boldogtalanságra? Nyitott kérdések maradtak. A téma hosszas elemzést kíván. Ha kíván egyáltalán valamit.

Én nagyon jól éreztem magam a rengeteg egyformán mulató "más" ember között. Egy kicsit egy voltam velük, és ez jó érzéssel tölt el.

Táncmulatság volt ma este nálunk. Mint rendesen...