Hol vannak már azok a régi szép idõk amikor a Toscana Gusto budai üzletében árultam (többek között) a focacciát? Rég volt, talán nem is volt igaz. Ma mindenesetre megkívántam a focaccia-t. Miután (bár segítettem a fõzésben) nem tudtam ebédelni a sok beszedett gyógyszertõl, amint hazaértem természetesen megéheztem. Illetve nem is. Csak megkívántam a focaccia-t. Eszembe jutott, hogy félretettem egy nagy darabot két napja (ASDA value rozmaringos focaccia by N.Ireland) ami mára bizony kissé megszáradt, de nekem még jó. Kettévágtam, kicsi olivát locsoltam bele, vastagon megkentem Philadelphia sajtkrémmel, tettem bele német szalámit, spanyol kolbászt, összecsuktam, betoltam a sütõbe (AGA) majd amikor megmelegedett jóízûen elfogyasztottam némi Hellmann's majonéz kíséretében, amire kizárólag csak azért volt szükség, hogy kissé elnyomja a túladagolt rozmaring intenzív aromáját. Aztán felhörpintettem 1 pint tejet (568ml. Nem több, nem kevesebb!)
Most pihegek. Az én magyar gyomromnak kicsit sok volt ez az internacionalista focaccia. De jó!
