Ma elmentem a háziorvosi szolgálathoz. Nem kértem idõpontot, gondoltam majd jól kivárom a soromat... És lõn! Mindössze négy perc elteltével szólítottak is. Doki nézte a lábamat, csóválta a fejét, majd közölte, hogy ezt bizony csak kórházban tudják megoldani. Drén kell bele- mondta. Fel is hívta az eniskilleni kórházat, és egyeztetett velük.
- Várják.- mondta, majd megkérdezte, hogy nem probléma-e a közlekedés. Miután megnyugtattam, utamra is engedett.
Az eniskilleni kórház maga a csoda. Képzeljetek el egy futurisztikus épületet, minden modern, minden csillog-villog, és úgy általában kívül-belül úgy néz ki mint amilyennek én egy jövõbeli (kb száz év múlva) magyar kórházat el tudok képzelni. A gond csak az, hogy addigra mire nekünk ilyen kórházunk lesz, õk már messze elõttünk fognak járni megint. Mindenesetre bejelentkeztem, s azonnal bevezettek egy szobába, amirõl késõbb kiderült, hogy nem szoba, csak egy ágy. Ez volt az ajtóra is kiírva: 12-es ágy.
Ez a helyiség kb 25 négyzetméter, plusz egy ugyanekkora fürdõszoba, minden életmentõ, és életet segtõ felszereléssel. Mindez egy (!) személyre. Unalmas lenne leírni a felszereléseket, mindenesetre azt megjegyeztem, hogy otthon egy intenzív szobában nincs ennyi felszerelés mint itt személyenként. Még az infúziót is egy computer adagolja...
Ami ennél is meglepõbb volt az a személyzet hozzáállása. Úgy fogadtak, mint ha egy uralkodó érkezett volna. És mindvégig körülöttem sürögtek-forogtak . Elláttak gyógyszerrel, eszközökkel, jótanácsokkal, amíg végleg sínre nem kerültem. Ez a sín egy több napra nekem szánt szoba (ágy) lett.
Most itt fekszem, válogathatok, hogy melyik TV-t nézzem. Azt ami a falon van, vagy az ágy mellettit ami egyben computer is, minden szolgáltatással együtt. Persze rögtön megetettek, megitattak, és végül megkérdezték, hogy meg vagyok-e elégedve.
Ha ezt magyarországon kapom, azonnal gyanakodnék, hogy csak a nevemnek szól. De itt senkinek fogalma sincs arról, hogy ez a név milyen fontos egy kis "keleteurópai" országnak manapság. Nem is hallottak róla. Csak név nélkül emlegetik néha, hogy van egy ország valahol Európában, amit egyszerûen lenyúltak...
De én ezzel itt nem foglalkozom. Inkább gyógyulok.
