Szaladnak a napok. Amióta szabin vagyok rengeteg emberrel találkoztam. Gyermekkori barátaimmal, blogíró társaimmal, barátokkal, rokonokkal, és egyáltalán mindenkivel akivel csak lehetett ennyi idõ alatt. Most a pihenés napjai jönnek, majd az utolsó napokban még kísérletet teszek további találkozókra is.

És természetesen ahogy bekapcsoltam a telefonomat, azonnal jelentkeztek kitartó kéregetõim is, akik nem értik, hogy nekem nem fontos a velük folytatott társalgás. Ezért mostanra már rendszeressé vált, hogy amint a hívó fél elhadarja nevét, és hivatalosságát hangoztatja, én szépen leteszem a telefont az elsõ utamba kerülõ asztalra, vagy szõlõkaróra, vagy bárhová ahol legfeljebb csak a szúnyogok, és hangyák hallgatják végtelen monológjaikat. Egyszer csak rájönnek, hogy a telefonálás költségei nincsenek arányban a kéregetés fontosságával! (Behajtó sem lennék, ha tõlem kell behajtani bármit is) Furcsa egy világ ez! Reggel a TV-ben pl. egy tanárt hallgattam, aki egy elkerülhetõ de mégis jogosan kiszabott tízezer forintos bírság miatt vonul két napra a börtönbe. Tanulói, és öt gyermeke majd megvárják. Mi értelme van ennek a büntetõsdi játéknak, amit a kormány kényszerít az országra? Falvaktól vonta meg a támogatást, majd ezt helyettesítendõ arra kényszeríti õket, hogy gyorshajtási bírságokból tartsák fenn magukat. Az önkormányzat. Saját lakosságát zsarolja. Csak mert a kormánynak álcázott zseniális szálhámos közösség ezt így akarja... Szégyen! Mint ahogy szégyen még sok minden, de leginkább az, hogy semmi kiútat nem látok ebbõl, mert ez a birka nép elõbb szedi ízekre egymást mintsem elkergetné a farkashordát.

Na ennyit a hétköznapokról.

Egy nap után ismét kisütött a nap. Kánikula van, és strandidõ. Olyan, amilyenrõl álmodtam. A kapás barnultságomat elfedõ, de mégis elviselhetõen meleg nyári idõ. Szõlõérlelõ, dinnyerepesztõ, megúnhatatlan. Augusztus közepéhez illõen az önfeledten nyaralókat a Balaton mentén felváltotta a pánikszerûen pihenni akarók elkeseredett társadalma. A büfék, éttermek, strandok rogyásig tele vannak velük. Aztán ahogy lenni szokott, majd a hosszú hétvége után hirtelen bezár a Balaton. Egy nap alatt válik lakatlanná minden. Csak a kellemes nyárutót élvezgetõ nyugdíjas holland, és dajcs túristk lézengenek majd mindenütt, hulladék híján megszûnik a kóbor kutyákra is a jóvilág, mindenki beáll ismét a sorba. Aki olyan szerencsés, hogy van neki, az felveszi a munkát, akinek nincs az meg vagy keresi vagy csak álmodozik róla.

Rend lesz. Legalábbis látszólag biztosan.

Én meg megyek tovább a megkezdett úton. Minél messzebb innen annál jobb. (job)

Na ti is haladjatok!

Ki-ki a maga módján.

Pá!