Hiányzik. Erre magamtól jöttem rá. (!) De igazán az tudatosította bennem, hogy a minap telefonon beszéltünk róla Évával. Neki is hiányzik. És még sokaknak, akiknek kellemes emlékei kapcsolódnak hozzá. Olyanok pl. mint a kialakult baráti kör, meg az a rengeteg "munka" ami benne van, és csak úgy "ottmaradt". JÓ! Tudom ki lehet azt menteni onnan. Meg is tettem. És most itt van velem. De ez már nem ugyanaz. Olyan élettelen. Tulajdonképpen sok évig éltem "együtt" vele. És megcsalt. Számítottam rá, és cserbenhagyott. Úgy tervezetem, hogy sokáig "mindörökké" velem lesz. Kéznél lesz ha szükségem van rá, segít ha rossz a kedvem, és könnyít a lelkemen, ha megoszthatom örömeimet vele (is) És egyszercsak nincs. Valahol a virtuális világban még ott az árnyéka. Még bele lehet kukkantani az emlékeibe. De már halott. Olyan temetetlen halott. Az újjal meg úgy vagyok mint az elvált, és újranõsült pasasok akik állandóan összehasonlítgatják a régivel. És ez nem jó. Tudomásul kell venni, hogy az élet megy tovább.

Most már Freeblog nélkül.