Állok a váróteremben. Soromra várok a körzeti (háziorvosi) szolgálat rendelõjében. (Mindenféle kivizsgálásokra invitálnak. Most éppen a lábaimra kíváncsiak a diabéteszem miatt.) Közben a kijelzõt figyelem, mert ott kell majd megjelennie a nevemnek, meg a doktor nevének akihez mennem kell. Idõpontra jöttem, így az nem is meglepetés, hogy nagyon hamar soron következem. De az már igen, hogy amint a nevemet látva elindulok, mellém lép egy csinos fiatal nõ. - Katalin vagyok. Én vagyok a tolmács.
- ??? - néztem nagyon meglepetten, mire kijelentette, hogy õt ide hívták hogy a segítségemre legyen a vizsgálat alatt. És lett. Elengedtem magam, és egy árva kukkot nem beszéltem angolul. Ha már van kirendelt tolmácsom, igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Aztán végül be kellett látnom, hogy nagyon kellett az a tolmács. A dokinéninek ugyanis egy szavát sem értettem. Ki tudja milyen nyelven kommunikált. Állítólag angolul. De szerintem azt az angolt egy jól berúgott ír lepárlómestertõl tanulta. Tehát nem is tudom kinek a kedvéért rendelték oda azt a tolmácsot?
Mindenesetre nem nekem kellett fizetnem érte. Ez állítólag jár nekem. Ez is. Hát mit mondjak? Nem ehhez vagyok szokva a magyar egészségügy szomorú helyzete után.
