Ez a bejegyzés csak egy nagyon szûk körnek szól. Aki nem ismeri az elõzményeket, az nyugodtan hihet rólam bármit.
(a gyengébbek kedvéért, nem vagyok perverz, ez a bejegyzés "kéklány" "kerti zuhany" címû bejegyzésének ihletése...)
Szóval tételezzük fel, hogy én egy mogorva öregember vagyok. Azzal múlatom az idõmet, hogy benn ülök a szobámban, és morgok mindenen. Morgok hogy miért vagyok ilyen egyedül, hogy miért születtem ilyen hamar,(pár évtizeddel késõbb is jöhettem volna...) és morgok, hogy már nincsen az a jó nyári meleg!
Mert ha az volna, akkor nyugodtan kukkolhatnám esténként a függöny mögül azt a ronda kékharisnya szomszédcsajt azokkal a kicsi melleivel amint a kertben tusol gyanútlanul!...
Bár mindent el tudnék képzelni inkább róla mint azt, hogy gyanútlan.
Nagyon is gyanakvó a szentem! Egy kicsit talán sokat is képzel magáról. Biztosan azt képzeli, hogy mindig mindenki vele van elfoglalva. Még a túlsó szomszédját is útálja, mert arról is képzelõdik állandóan. Egyszer tett rá a szerencsétlen valami rosszul sikerült megjegyzést, azóta az a fixa ideája, hogy azért gyûlöli õt az a "vénasszony" mert hogy õ még fiatal és szép!
Szép! ?
Hát nekem más fogalmaim vannak a szépségrõl!
Egy nõ legyen "kézzel fogható"! Akkor szép, ha gömbölyû. Lárika is megénekelte...
Azt szeretem ha egy nõre nézek nyugdíjas leszek mire végigmustrálom, s a szemem úgy elfárad mint a kezem este ha a sötét szobában felidézem domborulatait...
De ez a megnyugtató színû "lány" ez aztán minden csak nem szép.
Nem is értem, mit szeretek rajta bámulni!
Eleinte Istenbizony csak azért lestem mert annyira takargatta magát. Az nem írhatom, hogy a bájait hát magát..Na!
Aztán egyszer elgurult az a fránya napernyõ, és én igazán meglepõdtem mert olyan dolgot tapasztaltam amit már vagy húsz éve nem: VAN FARKAM!
Csak tudnám mitõl jött lázba ez a nyomoronc amikor már évek óta semmi jelét nem adta izgalomnak pedig olyan szép kerek nõkre gondolok mindig...
Most meg itt van e! Egy ilyen nokedlimellû fejletlen kis boszorkány amint nagy igyekezettel takargatja magát, nem is láttam belõle semmit csak a mozdulataiból következtettem ki, hogy mi történik a kerti zuhany alatt!
Mert mi is történhet? Hát mosakszik te golyhó! - korholtam magamat, és erõszakkal megpróbáltam nem rá gondolni.
De minél jobban nem akartam annál jobban kellett!
A franc abba a szép kis seggibe neki!
Hát nem tanították meg arra, hogy nem illik jóravaló meglett korú úriemberek elõtt magát mutogatni?
Csak ne látszana olyan élesen a fürdõruha csíkja!!!
Istenem! Hát mit vétettem én?
Miért kell nekem bûnhõdnöm?
Na ezen hosszasan elgondolkoztam. Azt reméltem, hogy ha a bûneimre gondolok akkor hamar elfejeljtem azt a kis csitrit ott a szomszéd kertben a zuhyny alatt amint éppen a combját szappanozza...
Hess már megint!!!
Ez nem lehet igaz!
Mi a nyavalya tört rám?
Már napok óta nem bírok másra gondolni!
Tegnap végre kimentem a piacra, és vettem egy kukkert.... Alig vártam, hogy este legyen.
És lett.
Egy virágállványt tettem az ablak elé, arra kötöztem rá a távcsövet mert attól tartottam, hogy majd remegni fog a kezem.... Mit beszélek itt össze - vissza? Mi a nyavalyától remegne? Hiszen melle sincs! Illetve ami van az olyan gyönyörû....
Bumm! Bumm! Bumm! - verem a fejem a falba.
Hülye vénember!
Hát kellett ez neked?
Itt az este, és esik az esõ...
Biztosan nem jön ki.... De kijön. Olyan jó langyos az a víz.... Biztosan kivonzza még esõben is! Különben is ez csak egy meleg nyári zápor..
A fene egye meg!
Csak nekem lehet ilyen pechem!
Egyszer akarok titokban gyönyörködni igazán (most már távcsõvel) abban a kis gyönyörûben!.
Jajj mit mondtam!?
Csak azok a régi szép nagymellû nõk meg ne tudják!
Persze ha jól meggondolom tök mindegy tudják - vagy nem!
Azokat a nagy melleket azóta már biztosan térdnél kezdik rollnizni ha a melltartóba akarják gyömöszölni õket!
Fújj! Milyen meleg lehet azokban a csecstartókban!
Bezzeg ezek a kis szomszéd cicikék!
Istenem! Hogy állnak esõben, szélben, hogy vonzzák a tekintetemet!
Miért is voltam én olyan hülye, hogy nem pár évtizeddel késõbb jöttem a világra?!
Akkor most talán.... Talán átmehetnék lazán, nekitámaszkodnék ott a falnak onnan nézhetném, flegmán, mint éppen....
És jöhetne az egymásra találás!
Hosszú téli estéken bizonygatnám neki, hogy én világ életemben csak Õrá vártam!
Mindig az Õ mellei tetszettek, csak cukkolni akartam a csöcsökkel!
Bevallhatná nekem, hogy Õ is mindig engem akart, és én lehetnék olyan marha, hogy el is hinném...
De szép is lenne!
Így meg marad csak ez a kiszuperált katonai messzenézõ ami az én öreg szememnek olyan, hogy vele közelebbrõl látom a homályt...
Pedig Õt akarom...
Függöny behúz, villany felkapcs (különben megint átesek a szobavécén a sötétben)
TV bekapcs.
Most van az a jó kis sorozat. Abban játszik az a puncimutogató "bot"csinálta színésznõ. Az a Vadas vagy milyen Katalin! (de megennék most egy jó vadast zsemlegombóc...)
Na azt megnézem!
Csak ne volna olyan gusztustalan nagy csöcse!
A francba!
