Tudom régen jelentkeztem, de elnézést kérek, itt közben kitört a nyár! Nem tévedés. Itt. Nyár... Az ember már lassan beleszokik a juliusi téliruha viselésébe, megszokja, hogy reggel 6-7, délután 10-12 fok van. És akkor egyszerre arra ébred, hogy otthon van. Már ami az idõjárást illeti. Mert egyik napról a másikra itt kéremszépen 28 fok lett. És ez órákig tartotta magát (árnyékban persze) valamint reggel sem ment le 18 alá... És a nap! Süt! Képzeljétek el!
Hallom a fanyalgókat, hogy mit vagyok úgy oda, otthon tíz fokkal melegebb van. De ott ez természetes júliusban. Itt meg nem. De nagyon nagyszerû érzés kiszállni este a jól hûtött autóból (23 fok) abba a kohó-melegbe amit utoljára akkor éreztem, amikor pár éve lemerészkedtem kényszerbõl a Mátrából. Na vissza is szaladtam azonnal. Mert az kérem az már nem embernek való. Legalábbis nem Vénembernek na!
Szóval kitört a nyár, s azóta szénaszezon van itt mindig. A gépek dolgoznak, el-elromlanak, én pedig jól megjavítom õket, hogy megint dolgozhassanak. Ez pedig jó. Szeretem.
