Rátolatok a tartályra. A hidraulika dolgozik. Megemeli, és rögzíti helyettem a rakományt. Nekem csak a csatlakozókat kell összedugnom. Aztán irány a telep! Ott aknafedél fel, nagy szívócsõ egyik vége az aknába, másik a tankra. Kicsit nehéz, de hát mi könnyû ebben a világban? Szívócsonk kinyit, irányváltókar átfordít, tengelyforgás be, kézi kuplung rá, kézigáz 280-ra, és SZÍVÁS! Már csak a jelzõbuborékot kell lesni, hogy amikor a tank megtelik idõben váltani tudjak. Ez pedig így néz ki: Szívócsonk elzár, kézigáz alapra, kézikuplung behúz, tengelykapcsoló középre, nagy szívócsõ kiold, biztosít (nem szeretném az aknából halászgatni) majd TÛZ! Irány a mezõ. Nem mindegy, hogy hol, hogyan, mikor stb. Csupa-csupa apróság. De nagyon fontos, hogy a sok apróság mindegyike optimális legyen, mert ha csak egy hiányzik ezek közül, megáll a folyamat. És az ugyebár nem jó. Szóval nem rohanni, mert a fülke teteje nagyot tud ütni az ember fején egy-egy huppanónál. A mezõ szélén összkerék, aztán pumpa irányváltás, tengelyforgás be, kuplung..., nyomócsonk nyit, kézigáz 1,6-ra, teknõsbéka sebesség (ez a gyengék kedvéért a nyuszit váltja) kettesbe, kuplung ki, és MEHET! Ilyenkor ha a szag nem zavarja az embert, lehet gyönyörködni a szerelvény mögött kialakuló szennyvíz-szivárványban. Egy kicsit. Mert az "anyag" hamar elfogy. Nyomócsonk elzár, kézigáz alapra, kuplungok, tengely leáll, nyuszkó sebesség hármas fokozat, irány az út! Ott aztán összkerék ki, és huss, már gurulhatunk is a telepre!
Ennyi. Elsõ nekifutásra ennyi. Ha minden rendben megy. De olyan itt soha nincs. Mindig elromlik valami. Azt persze lehetõség szerint azonnal javítani illik. Szóval nem unalmas az élet. Napi tizenöt, húsz kanyar. Utána a gép letakarítása. Kívül-belül. Hogy másnap is legyen kedvem beleülni. Meg egyébként is. Tisztaság fél egészség! Nemigaz?
Gyerekkoromban egy tanítóm azt mondta, hogy ha nem tanulok jól, mehetek utcaseprõnek, vagy traktorosnak! És ezt nem mint lehetõséget említette, hanem mint elrettentõ példát arra, hogy milyen egyszerû dolga van egy traktorosnak. Ahhoz nem kell ész, nem kell tudás. Csak egy lépéssel elõzi meg az utcaseprõt... Nos ez a tanítóm még valószínûleg sosem ült traktoron.
Kár! Megnéztem volna. Kb. így
