Kellemes tavaszi idõ volt. Galuska és Nokedli tele hassal és nyugodtan aludtak házukban.
Csak néha zavarta meg õket Döngicse a légy, aki híres arról, hogy szeret szemtelenül rászállni a kiskutyák orrára amikor azok alszanak.
- Naaa! Hrrr mrrr - morgott Galuska, és kicsi mancsával megpróbálta elhessinteni Döngicsét, de csak magát sikerült orrbavernie.
A légy hanyatt-homlok menekült a kutyaházból.
Galuska lustán nyújtózkodott egy hatalmasat, és ettõl teljesen felébredt. - Hé testvér! - szólította Nokedlit. -. Ébredj! Gyere világot látni!
Nokedli éppen a legmélyebb álmát aludta. Pont arról álmodott, hogy finom tejecskét lefetyel, és közben Anya a hátát nyalogatja, ahogy általában a kutyamamák kölykeiket mosdatni szokták nagy szeretettel.
De most Galuska nem hagyta békén. Farkával csiklandozta a képét, mire õ beleharapott a szemtelen testrészbe.
Galuska sem hagyta magát! Összecsimpaszkodtak, és féktelen birkózásba kezdtek. Talán még mindig birkóznának, ha egy óvatlan pillanatban ki nem gurulnak a kutyaházból.
Hirtelen ott találták magukat az udvaron. Meglepõdve tekingettek körbe, hiszen eddig még sosem hagyták el házukat.
-Jé! De hatalmas a világ! - kiáltotta Galuska, és már éppen visszamászott volna , de valami hatalmas szõrös láb állta az útját. Lassan felemelte tekintetét, végignézett a láb gazdáján, és egy érdekes állatot látott maga elõtt. Szõrös volt mint Anya, de egészen más színû és alakú volt.
- Te ki vagy? - kárdezte kíváncsian az idegentõl.
- FFFFffffúúúúú - fújt az idegen
- Én Laci vagyok a cica, és én itthon vagyok, és itt én vagyok a gazdi kedvence, és ha ezt valaki vitatni meri, annak velem gyûlik meg a baja... – sorolta egyszuszra izgatottan, majd felborzolta a szõrét, és felpúposította a hátát, amitõl olyan hatalmasnak látszott, hogy Galuska jobbnak látta ha nem vitatja Laci cica érdemeit és kiváltságait.
- Jó! - mondta, és ügyetlenül de határozottan visszamászott a kutyaházba. Nokedli már ott várta.
- Jó! mondta Galuska.- De itt Anya az úr, és ha bántani mersz, vele gyûlik meg a bajod! - mondta- és még hozzátette:- Hrrrmrrrbrrr!
Laci erre már nem is válaszolt, hanem fenséges testtartással tovavonult a ház irányába, ahol Gazdi éppen az õ lábosát zörgette....
Különben meg hiába válaszolt volna bármit is, mert a két kiskutya a kutyaház meleg biztonságában azonnal elaludt, és most ott hortyognak egymásba kapaszkodva, és biztosan valami nagyon szépet álmodnak.
Mint mindig...
