Nem mondhatnám, hogy jókedvemben mentem, de ha már ott jártam, hát egy kicsit kinyitottam a szememet is. Néztem, és láttam. Southport, ami a célállomásom volt, igazából egy kis tengerparti üdülõváros. Kis jóindulattal olaszosnak is mondható. A házak, és egyéb létesítmények itt is a part vonalában elnyújtva találhatók. Itt is vannak strandok, (természetesen éppen zárva) és itt is megtapasztaltam, hogy ha télre bezárnak egy strandot, akkor az illemhelyek is zárva tartanak, s mint másutt, itt is mind fel van törve, és rongálás nyomai mindenfelé... De maga a hely pompás. Minden adott a nyugodt, gondtalan élethez. Nagyon sok a lengyel, és a magyar (meg mindenféle náció) vendégmunkás. Egész városrészeket adnak ki nekik a háztulajdonosok. Ezek a házak messzirõl ugyanolyan szépek mint a többi. Messzirõl. Mert közelrõl jobb ha nem nézelõdünk. Kiábrándító, hogy akik ott élnek, nem törõdnek a környezet tisztaságával. Õk rengeteg idõt töltenek a munkahelyükön, így a maradék idejüket nem a takarítással akarják tölteni. Hazamennek fáradtan, zuhany, vacsora, TV nézés, egy-két sör, alvás, és jöhet a következõ nap. Hétvégén pedig örülnek, ha kimozdulhatnak otthonról egy kicsit. Olyankor vagy a parton bóklásznak, vagy beülnek egy bárba, legurítanak a torkukon ezt-azt, majd minden kezdõdik elõrõl. Azaz folytatódik. És már annak is megtanultak örülni, hogy ha folytatódik. Egyre kevesebb ugyanis a munka... A környék a kertészkedésbõl él elsõsorban. Amerre csak néztem, mindenhol üvegházak. (üvegvárosok) Az alapanyag persze kínából jön, a készterméket meg valamelyik multi viszi szerteszét a királyságban. Én pl. Omagh-ban (Észak Írország) vásároltam véletlenül egy Hombase-ben olyan lógatható virágkosarat, amit itt gyártanak. Milliószámra... Szóval nem csoda, ha az emberek távol a családtól, rengeteg munka mellett egy idõ után kiégnek. Ilyenkor jön aztán aminek nem kellene. Pl. alkohol, dohányzás stb. Sajnos a stb. is elõfordul. Apropó dohányzás. A U.K.-ben a dohányzás luxusnak számít.
Nem csoda, hiszen egy csomag húsz szálas cigaretta ára 7-8 font körül mozog. És ez csak az átlag. 350-nel beszorozva... Ezek után érthetõ, hogy az élelmes lengyelboltosok pult alatti 2.5 fontos cigije mindkét félnek jó üzlet. Virágzik is. Szóval akik itt élnek, kicsit meghalnak minden nap a túlélés reményében.
Dolgom végeztével északnak indultam. A skót partról indult ugyanis este a kompom. S ha már ott jártam, kerültem egyet. Felszaladtam egészen Edinburgh-ig. Na ott aztán csorgott a nyálam! A város is gyönyörû, de már az odavezetõ út is. És a városban, és körülötte lehetõség van meglátogatni a híres skót Whisky gyárakat. Kis belépõdíj ellenében végigvezetik az embert a gyártási folyamatokon, néhol egy kis kóstolóval is egybekötik a dolgot, mesélnek a Whisky-rõl. Szóval a kastélyokat nem fotóztam. Láttam, csodáltam, de minden utikönyv tele van velük. Én inkább a várost, utcaképeket, embereket, takarítógépet stb fotóztam. A többit majd a gugli kiadja. Végül Glasgow-n keresztül lecsorogtam a nyugati prtra, és közvetlenül a parton végigautóztam lefelé Cairnryan-ig. Látnivaló ott is akadt mindenfelé. A rengeteg birka. Meg azok a kastélyok (néhol romok) a parton mindenfelé. Szóval sajnáljatok nyugodtan, mert "rossz volt nekem"!
