- " Déli pályaudvar, végállomás. Megkérjük kedves utasainkat, hogy mindenki hagyja el a vonatot, s erre figyelmeztessék utastársaikat is!" - szólt egy bádoghangú férfi a hangszóróból

Ok! Gondoltam. Felálltam, s a velem szemben ülõ nagggyongusztusos fiatal hölgy elõtt kissé meghajolva a következõket rebegtem:

- Figyelmeztetem, hogy most elhagyom a vonatot!

Döbbenet, értetlenség, majd enyhe pír uralkodott el arcán. Aztán elnyomott egy félmosolyt.

Én csak mentem határozottan a mozgólépcsõ felé. Nem is néztem rá. A szemem sarkából láttam, hogy mindenhová követ. Csak késõbb, már a Kékgolyó utcai lámpánál találkozott tekintetünk. Nevetett a szeme.

Akkor már határozottan nevetett...

Ez a nap is szépnek ígérkezik!