Valaki azzal lepett meg, hogy szerinte én sok ocsmányságot írok a blogomon. Az volt a véleménye, hogy ezzel lejáratom magam, és ha egyszer egy munkaadó le akar káderezni, és utánanéz az interneten a múltamnak ahogy ez ma szokás, akkor bizony nem fog alkalmazni emiatt.
Meg azt is mondta, hogy nem is érti, hogy hogyan lehetek neki szimpatikus amikor a blogomat nem tudja szeretni.
Hát nem is tudom. Mert szerintem ha ocsmányságról írok, (pl. politika) akkor nem én vagyok ocsmány. Vagy tényleg ocsmány ahogy írok? Ez azért ciki, mert szerintem pont olyan vagyok mint ahogyan írok. Nem tudok, és nem is akarok más lenni. És a barátaim is ilyenek. Remélem...
Na most akkor önvizsgálat következik.
u.i.
Elõre röhögöm annak a belfasti fúrótoronyépítõ cégnek a háeresét ahová most adom be éppen a jelentkezésemet. Hogy fog szörnyülködni ha beleolvas a blogomba szegény! (Márpedig kell egy kis idénymunka, mert a gyógykezelés ideje elhúzódik kissé.)
