Eredetileg nem a szelet hámozta. Nem is hámozott. Õt hámozták. Szélhámosnak nevezték ugyanis azt a lovat akit a szélsõ hámba fogtak be a négyes-hatos-nyolcas fogatokban. És ott bagyobb teret kaptak a "kilengésekre", tehát sok baj volt velük mert úgy tettek mintha húznának, de legtöbbször csak a huncutságon járt az eszük. Az ilyen kilengések miatt akasztották a szélhámos jelzõt aztán azokra az alakokra akik úgy tesznek mintha, de igazából ... Ezek az igazi nagy csalók! Mert könnyedén el tudják hitetni a célszeméllyel amit akarnak. Tudományuk alapja a jó emberismeret, a nagy dumakészség, és az emberi hiszékenység. A hiszékenység teszi igazán sebezhetõvé az áldozatot. Elég csak azzal áltatni amit hallani akar, és máris a szélhámos "tenyerébõl eszik"! Vannak kisstílû szélhámosok akik csak egy-egy személyt csapnak be. (többnyire idõsödõ hölgyeket "hódítanak" meg) És vannak akik egész népet ( NEMZETET) vesznek hülyére hangzatos demagógiával... Nem is tudom ki a rosszabb. Mert az a nemzet elõbb-utóbb csak ráébred, hogy átverték, és rendet tesz (talán) de az a szerencsétlen nõ akit a nála húsz évvel fiatalabb férfi képével ámítottak el varázslatos, szerelmes szavak özönével, még tán bele is halhat a nagy átverésbe. Fõleg amikor rádöbben, hogy nem csak a lelkét érte kár, hanem nehezen megszerzett kis pénzecskéje is elpárolgott a hatalmas érzelmek oltárán.

És különösen fáj ez, ha olyan valakit hülyítenek akinek nem lehet segíteni, mert valóban csak a kívánatos gondolatok jutnak el a tudatáig. Pedig hány barátja próbálta már kinyitni a szemét! De az bizony zárva maradt a barátok figyelmeztetése elõtt éppúgy mint a tükör elõtt állva.

A szélhámos pedig röhög. A markába bele...