Van annak valami megható bája amikor az ember hazaér "idegenben". Mindenesetre nagyon jó volt otthon lenni egy picit. Rengeteg baráttal, ismerõssel találkoztam. Gyermekkori osztálytársaimmal (barátok), blogíró társaimmal (barátok), Fityekékkel (barátok), Judit és Dini (barátok) A "Finis kkt", (barátok) rokonokkal, de leginkább Édesanyámmal, Dócival, a lányokkal, és tesvérkémmel való találkozásom gyengített el egy kicsinykét. Na és Öcsi "ölelése" sem volt egy utolsó dolog. Mindenkinek köszönöm azt a sok kedvességet amivel fogadtak!

De most újra a földön járok. Szép ez a föld. És hagyja, hogy tapossam...