Az ország történelmérõl nem nagyon akarok említést tenni. Tulajdonképpen azokon kívül nem is tudok többet amiket bárki megtalál a gugliban. Azt azonban tudni kell, hogy szerves része a U.K.-nak. A lakosság egyik része más vallású mint a másik, és ez a kettõsség pont abból adódik, hogy a szigetnek ezt a felsõ csücskét kiszakította magának Anglia. Ennek a megítélése is nézõpont kérdése. Mert vannak akik folyamatosan küzdenek, hogy az egész sziget egy ország legyen, de ha az itt élõ íreket tekintem, nem vagyok biztos benne, hogy õk is ezt akarják. Nekik u.i. magasabb az életszínvonaluk, jobbak a körülményeik, nyugodtabb, biztosabb az életük. Legalábbis mióta a robbantások megszûntek. Az angol "uralom" megtette a magáét az egész szigeten. A lakosságnak mindössze kb. 23 %-a beszéli már csak ar ír nyelvet. Vannak országrészek ahol mindenki, és szerte az országban azok, akik ezekrõl vidékekrõl származnak. A szétszakítottság miatt az ország déli fele az EU tagja. Ott Euroval fizetnek, és kilométerben számolnak. Északon ugyanez az angol Font, és a mérföld . Érdekes ahogy átmegyek egyikbõl a másikba, sokszor csak onnan veszem észre, hogy a GPS kellemes búgó nõi hangja egyszer azt mondja: " Háromszáz méter múlva..." Késõbb meg ugyanaz a hang: " Ötszáz láb múlva fordulj jobbra!" Angol hagyomány a közlekedés teljes egészében. Az egész szigeten a "balrahajts" uralkodik. Tehát mindenki az út baloldalán hajt. Vagy ha nem.... Szóval az itt katasztrofális következményekhez vezet. Az utak jóval keskenyebbek mint bárhol ahol eddig jártam. Éppen csak elfér a sávjában a kamion. Az autóbuszon ülve pedig állandóan azt lestem, mikor szalad fel a járdaszegélyre, ami nem csak a városokban hanem a fõutak mentén is mindenütt van. És nem is alacsony. Ha letérünk a fõutakról, akkor meg egyszerûen eltûnik az egyik sáv. Marad egy, az is szûk. Eleinte nem értettem, de késõbb rájöttem, hogy ettõl van az, hogy mindenki óvatosan, elõzékenyen vezet. Idõben indulnak, nem kapkodnak, és ha kell, zokszó nélkül visszatolatnak pár métert, hogy a szembejövõnek utat adjanak. lyenkor kézemeléssel köszönnek is egymásnak. Mint ha mindenki ismerõse lenne a másiknak. A táj gyönyörû. Meseszerû. Akármerre megyek, mint ha egy mesébe csöppentem volna. Kis kerek dombocskák füzére, amiken leginkább fekete fejû fehér juhok, és a marhák legelésznek. Egységesen sövények választják el egymástól a területeket, ettõl olyan tervezett lesz az egész. És sehol nincs elhanyagolva semmi. A folyók lilás barna vize is jellemzõ. Ezt a színt a tõzeges talajtól kapják ezek a gyorsfolyású vizek. A gyors folyás meg a rengeteg csapadék következménye.
De ez már egy másik mese.
